Back to all community books

Antóci Anna és a karácsonyi erdő

Tolerance Watercolor style

Annának egy szép napon remek ötlete támadt. Feldíszíti az unalmas téli erdőt, és ezzel varázslatossá teszi. Ám azzal nem számol, hogy az erdő lakóinak is van hozzá egy-két keresetlen szavuk.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy havas erdőben egy Anna nevű kíváncsi lány. Imádott kalandozni és felfedezni az erdőt. Egy hűvös téli napon azonban Anna észrevette, hogy az erdő ugyan gyönyörű, de valami mintha hiányozna belőle. - Miért tűnik minden olyan szomorúnak? -tűnődött Anna. Fájt a szíve, hogy az erdő színei télen eltűntek. Elhatározta, hogy meg kell találnia a módját, hogy visszahozza az élénk színeket.

Anna azzal kezdte, hogy színes szalagokat és díszeket gyűjtött otthon anyukájával Eszterrel. Azt tervezte, hogy feldíszíti az erdőt, és visszahozza annak vidámságát. Ám amikor visszatért az erdőbe és felakasztotta az első szalagot, egy erős szél elfújta azt. – Ó, ne! – kiáltott fel Anna. – Szükségem van valamire, ami a helyükön tartja őket. Izgatottsága csalódottságba fordult, amikor rájött, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. De Anna nem adta fel.

Gyorsan gallyakat és ágakat keresett, azokkal próbálta meg rögzíteni a szalagokat. De hamarosan egy csapat mogorva mókussal találkozott. - Hé! Ez a mi otthonunk! - mormogta az egyik mókus. - Nem lehet mindenhova csak úgy felakasztani dolgokat! Anna elcsüggedt. A mókusok ledobáltak minden díszt a fáról, összekuszálták a szalagokat és minden szétesett. - Most mit csináljak? - sóhajtott fel a lány.

Anna úgy érezte semmi esélye. Leült egy kidőlt fatörzsre, és azon gondolkodott, hogy feladja. - Talán az erdőnek ilyennek kell lennie télen, szürkének és barátságtalannak. - gondolta szomorúan. Szemei megteltek könnyel, ahogy a szél halkan suttogott a fák között. - Csak rontok a helyzeten. Pedig már úgy elképzeltem - mondta Anna csendesen. Arcát a kesztyűjébe temette, tehetetlennek és magányosnak érezte magát.

Ekkor zajt hallott az egyik fán, és egy bölcs, öreg bagoly szállt le mellé. - Miért sírsz, kicsikém? - kérdezte a bagoly. Anna elmagyarázta a gondjait, mire a bagoly megértően bólintott. - Talán segítségre van szükséged az erdőben élők részéről. Próbálj nyitott lenni és beszéli velük. - javasolta a bagoly. - Az összefogás csodákra képes.

A bagoly tanácsára Anna ismét megközelítette a mókusokat. - Dolgozzunk együtt! Színessé tehetjük az erdőt! - mondta a lány. A mókusok nagy nehezen beleegyeztek, és hamarosan az összes állat segített a díszítésben fenyőtobozokkal, bogyókkal és levelekkel. Ahogy együtt dolgoztak, a mókusoknak is egyre inkább tetszett az ötlet. erdő színben és melegségben tündökölt. Anna elmosolyodott, mert már tudta, hogy igazán jól dolgozni csak csapatban lehet. Az erdő immár varázslatos volt, pont úgy ahogy elképzelte.

Related books

Discover other books with the same style

CreateBookAI © 2025

Terms Of Service Confidentiality Policy Cookies